Ma voltunk az első felkészítőn. Szuper volt, az leszámítva, hogy Tamara ás Ági egész végig a tincseiket csavargatták, Kati (akivel még egy csoportba kerültem) egész végig húzogatta a szemöldökét, ebből feltételeztem, hogy nem ért semmit. Mindegy, én értem. Az utánunk lévő csoport Petráék csoportja volt, megvártam őt a parkban. Amikor kijött, elhatároztuk, hogy egy frissítő turmix után kedvenc helyünkön (a Turmixbárban)  felmegyünk hozzánk. Arról beszélgettünk, hogy kivel megyünk a bálba. Neki már volt egy kérője, az Ákos, aki egyébként feltűnően hajt a Petrára, ő pedig feltűnően elutasította. Az egész suli arra kíváncsi, hogy kivel fog menni a Marci!! Ő az iskola legmenőbb, és legjóképűbb fiúja, nekem is ő tetszik! Ha tippelni kellene, szerintem az Ágival fog menni. Később lementünk egyet sétálni a parkba, és kész csoda, ki jött velünk szembe? A Marci!! Ahogy ment, a hosszú szőke tincsei a szemébehullottak, és a kék szeme csak úgy tündökölt a napfényben (nem csoda, május van). Amikor meglátott minket úgy tűnt, hogy nem fog köszönni, de mikor közelebb jött hozzánk, mégis köszönt. A Petra visszaköszönt, de én csak bambultam, mint egy borjú. ,,Miért nem köszöntél?"- kérdezte a Petra, de nem tudtam válaszolni, mert azon gondolkodtam, hogy nála lehet-e a szobor párja. Annyira boldog lennék!! A Petra azt mondta, hogy hazamegy, és én is elkísértem. Amikor a házuk elötti utcán mentünk, éppen azt figyeltem, hogy mennyivel kisebb nálam. Én 163 cm vagyok, megkérdeztem hogy ő hány centi. Utána már nem emlékszem semmire, mert éreztem egy erős fájdalmat a fejemnél, és hirtelen elsötétült a világ.